A minap találkoztam egy ismerősömmel Rammal, aki maga is erőteljesen blogol (www.ramsstyle.blog.hu).

Neki zenélő, videós hiper-szuper kis oldala van míg én csak szerényen írogatok, hátha akad valaki akit esetleg még érdekel is a dolog. Először elkezdte adagolni nekem is a mindenféle linkjeit de én visszautasítottam, modván, hogy "Én csak naplót írok az interneten."

Erre fölmerült egy kis morális dilemma. Azt mondta, hogy ő inkább nem ír ilyeneket, mert "hazugságokban élni megnyugtatóbb, mint őszintének lenni." Ja, persze, aztán nehogy kiderüljön az igazság, mert akkor aztán magyarázkodhatsz. Azt mondja nem nagy hazugságokra gondol ő, sőt nem is hazudik, csupán nem mond igazat. Tipikusan arról van szó, mikor nem mondod el azt amit valóban gondolsz, hanem mást mutatsz a külvilág felé. Ez az amerikai típusú "mosolygok rád de közben hátbaszúrnálak egy késsel" életmód egy európai változata. A mi hétköznapi, lényegtelen problémáinkban szerintem az őszinteségből és az igazságból gond nem adódhat. Ha őszinte vagy, nem kell soha magyarázkodnod, nem kell hihető hazugságot kitalálnod, nem kell szerepet játszanod. Úgy tartják, hogy az az igazi barát, aki ismer téged, de mégis elvisel. Ha őszinte az ember akkor elég hamar nyilvánvalóvá válik kik azok akikre számíthat, és kik azok akikre nem számíthat. Gondolj bele, neked nem esne az rosszul ha valaki kedvesen viselkedne veled meg hasonlók, de közben a hátad mögött kibeszélne? Szerintem ennél rosszabb dolog kevés van. Akkor már sokkal jobb az, ha a szemedbe mondja, hogy mit nem szeret benned.  Bele lehetne még menni az őszinteség - füllentés morális mélységeibe, de egy ilyen kis rögtönzött íráshoz az interneten azt hiszem az azért túl sok lenne.

Ráadásul ki vagyok én, hogy eldöntsem, kinek mi a jó?

Inkább döntsétek el TI, és fejtsétek ki TI véleményeiteket kommentek formájában kedves olvasók, már persze ha egyáltalán léteztek! :D