2010. Január. 19. Kedd
Szürke keddi napra ébredtem. Meglepően gyorsan fölöltöztem, fogat mostam, és mielőtt észbe kaptam volna már indulásra készen is álltam. Éppen hetet ütött az óra mire végre teljesen fölébredtem. Tegnap elég későn feküdtem le, így most különösen jól esett volna még vagy két óra alvás. Túltettem magam a dolgon és elmentem suliba.
A kedd biológiával kezdődik, különlegessége, hogy az osztály átlaga biológiából 2,3 körül van. Ennek számos oka lehet. A magam példája alapján azt mondanám, hogy a lustaság és az érdeklődés hiánya miatt van ez így, mások szerint egyszerűen rosszul tanít Béla, ki-ki döntse el, hogy ő mire hivatkozik. Persze az emberek szeretik másra hárítani a hibáikat.
Múlt csütörtökön kezdtük el az Ökológia témakörét és Béla kiosztotta a leckéket mint kiselőadásokat, így megadva a lehetőséget, hogy egyszer az életünkben ötöst kapjunk biológiából. Én a talaj témakörét vállaltam el, már a fele kiselőadás megvan.
Óra előtt Gabival beszélgettem egy kicsit, aki megkért arra, hogy segítsek majd neki a történelemmel, mivel szerdán témazárót írnak az I. Világháborúból.
Becsöngettek.
Ez nem szokványos biológia óra volt, ugyanis Móni tartotta az első kiselőadást a fényről. Az órának körülbelül a fele azzal telt el, hogy megpróbáltuk működésbe hozni a projektort, amely különös módon állt ellen minden próbálkozásnak, ami beindítására irányult. Végül Béla hozott egy másik laptopot és azon már sikerült úgy elindítani Móni előadását, hogy azt a közönség is lássa. Laza kis óra volt, ugyanakkor mégis tanultunk valamit.
Biológia után ma is angol következett. Folytattuk a kis könyvecske készítését. Én elhoztam egy irodalomórán keletkezett írásomat (Gogol köpönyege) amelyet le is fordítottam még ott órán angolra. Remélem az utánunk következőknek is lesz benne legalább annyi öröme, mint amennyi nekem volt benne. Kíváncsian várom az egész végeredményét.
Angol után osztályfőnöki óra következett. Gabi odaült mellém és szépen átvettük azt az I. Világháborúval részletesen foglalkozó lapot, amelyet Vida tanító adott csoportjának.
Kellemes volt a hangulat, remélem ő is legalább olyan jól érezte magát közben, mint én.
Szeretem a történelmet és örülök annak, ha valakinek a segítségére lehetek.
Pontról pontra átvettünk Gabival minden olyan fogalmat, eseményt stb. a háborúval kapcsolatban ami nem volt teljesen tiszta, közben pedig fél füllel hallgattuk amit Drevi mondott az érettségi jelentkezésekről, fölvételi jelentkezésről meg miegymásról.
Szavaztunk a tablóról is. A Magyar Népmesék nyitányából jól ismerhető madárka van középen, a hátteret az a jellegzetes sárga szín uralja. Elméletileg úgy lesz, hogy a madár köré lesznek rendezve a képek, amelyeket körbefon a madár csőréből előbújó „énekszó”.
(Mint ahogy a mesében is látni lehet, hogy jön a madárból a dal…)
Az óra végére sikerült megállapodni a tablót illetően is és Gabival is a végére jutottunk a háborúnak. Azt mondta, majd fölhív, ha valamit esetleg nem értene.
Bár száraz, magolós tantárgynak érzi a történelmet, biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gondja szerdán, okos lány ő, menni fog a dolog.
Már csak percek voltak hátra az órából, megnéztem milyen óra lesz a következő.
Gabi azt mondta, hogy legközelebb nyugodtan kérdezzem meg őt, mert mindenki órarendjét ismeri. Én erre azt feleltem, hogy hozzászoktam ahhoz, hogy egyedül vagyok, de megígértem neki, hogy legközelebb, ha törik, ha szakad, tőle fogom megkérdezni. :D
Az osztályfőnöki idilljének a csöngő harsány zörgése vetett véget. Egy újabb franciaóra következett. Ezúttal Ramón ismét velünk volt, így ismét együtt lehetett az „Imi - Ramón – Én” triumvirátus, amelynek tagjai kölcsönösen megóvják egymást a teljes agyhaláltól és akik valóban dolgoznak a tanórán. Ma viszonylag rendes óra folyt, kaptunk egy lapot, azon végeztünk gyakorlatokat és mondatokat fordítottunk. A B-sektől eltekintve olyan volt az egész, mint amilyennek egy normális tanórának lennie kell.
Francia után eljött az utolsó, ötödik óránk, a történelem.
Már az 1929-33as gazdasági világválságból való kivezető utakat boncolgatjuk, ezúttal az USA módszerét vettük. Franklin D. Roosevelt és a New Deal. Közeleg az újabb világégés.
Délután ahogy hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy sütöttem magamnak egy pizzát. Nem kell semmi komolyra gondolni, áruházakban lehet kapni dobozban ilyen mélyhűtött pizzákat. Nem egy éttermi lakoma, de egész jó ízű, tökéletes egy gimnazistának ebédre.
Kivételesen sikerült elkerülnöm, hogy délután összeessek és aludjak pár órát, szenvedtem egy sort genetikával, majd csütörtökön meglátjuk, hogy volt-e értelme.
Tudom, hogy fontos, de egyszerűen úgy érzem, hogy mindjárt megőrülök, ha még egy percig olvasnom kell ezt az értelmetlen marhaságot. Nincs mit tenni. Akárhogy is fáj, a lényeg, hogy „Tanulj, tanulj, tanulj!” – mondta Vlagyimir Iljics Lenin bátyánk…
